abódi Tamásy Károly

Apai dédapja, bodoki Fodor Sándor Szolnok-Doboka megye főállatorvosa volt, a budapesti egyetemen szerzett diplomát, keresztapja, nagybaconi Keresztes Géza honvédezredes volt 1919-ig, anyai nagybátyja, Szakács Sándor hadnagy, utásztiszt, Honvéd Ludovika Akadémia végzőse, a II. világháborúban elesett a szovjet fronton.

Elemi Iskola, Dés (1945-1952), közben Kozárvár (1946-1948), Gimnázium, Dés (1956), Kolozsvári Műszaki Egyetem, okl. gépészmérnök (1962), műszaki szakértő (1989), külkereskedelmi áruforgalmi felsőfokú szakképesítés (1993)

Bányagépgyártó Vállalat, Nagybánya, hőkezelő technológus, tervezőmérnök (1962–65), Bányászati Mester- és Technikusképző Iskola, Nagybánya, óraadó tanár (1963–65), Vörös Zászló (Steagul Roșu) Tehergépkocsigyár, Melegüzemek Tervezési és Fejlesztési Osztály, Brassó, tervezőmérnök (1965–67), Bukaresti Gépipari Tervező Intézet Brassói Részlege, főtervező, csoportvezető (1967–73), Energiagazdálkodási Intézet Légkondenzációs Főosztály, Budapest, tervezőmérnök (1974–78), Kohó- és Gépipari Tervező Vállalat, Konstrukciós Iroda, szakági főtervező (1978–90), osztályvezető-helyettes (1981–90), Roboplan Kft., gépész szakági főmérnök (1990–92), Novitech Szövetkezet, főmérnök, külkereskedő (1992–95), Unicorrplan Kft., külkereskedő (1995–98), Tamker Kft., tulajdonos, ügyvezető igazgató (1998– )

Tamker Kft.

Erdélyi munkássága idején több szakmai írása jelent meg, a KOGÉPTERV-es években a cég kiadványába írt anyagokat. Előadásokat tartott a Kolozsvári, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen, a győri, a pécsi és a nyíregyházi egyetemen. Hat szabadalom szerzője.

Miniszteri Díszoklevél (KGM-NIM, 1977)

Magyar Mérnöki Kamara

német, román, francia

Nagymaroson van egy 800 négyszögöles telke, ott szeret dolgozgatni, régebben szívesen barkácsolt.

Elemi iskolába Kozárváron és Désen járt, majd miután osztályidegenként nem engedték gimnáziumba, a nagybányai műszaki-vegyészeti szakközépiskolába ment. Harmadéves korában ez megszűnt, így végül a család egyik jóakarójának segítségével mégis a dési gimnáziumban folytathatta, és ott érettségizett. Nyelvi problémák okán nem vették fel a Kolozsvári Műszaki Egyetem építészeti karára, majd másodszorra bejutott a gépészeti szakra, és 1962-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. Származása miatt a moldvai Románvásárra, a csőgyárba került, majd a rövid katonai szolgálat után a nagybányai Bányagépgyártó Vállalatnál kapott állást, ahol a fizikai munkát éppúgy megismerhette, mint a tervezői feladatokat. Szeretett volna doktorálni, erre itt nem látott esélyt, ezért elment a brassói tehergépkocsi gyár fejlesztési osztályára, és sikerrel jelentkezett a Brassói Műszaki Egyetem gépészeti karára mint doktorandusz. Két nagynénje is Szegeden élt, és ennek köszönhetően ismerte meg későbbi feleségét, aki egyikük lányának évfolyamtársa volt az ottani egyetemen, és házasságkötésük után kiköltözött hozzá Brassóba. Az 1967-es évben ismét váltott, a bukaresti Gépipari Tervező Intézet Brassói Részlegében lett főtervező és csoportvezető, párja pedig Brassó mellett Tatrang nevű községben tanított. Mindkét brassói vállalatnál szép és nehéz feladatokat kellett megoldania, és rendre kiváló minősítéseket kapott. 1973 karácsonyán jöttek át Hódmezővásárhelyre, a felesége odavalósi, majd Budapesten vállalt munkát az Energiagazdálkodási Intézetben, ahol az olajhűtők fejlesztésével foglalkozott, és tevékenységéért átvehette a kohó- és gépipari miniszter jutalmat. Hosszú időn át több fordítóirodának is dolgozott, köztük az Országos Műszaki Fordító Irodának, valamint abban a kelenföldi általános iskolában kertészkedett, amelyben a felesége tanított. Hiányzott neki a gépek, gépsorok tervezése, ezért átment a KOGÉPTERV-hez. Itt több nagy jelentőségű projektben is részt vett, iráni megrendelésre kismotor- és kerékpár abroncs gyártó gépsort tervezett, és irányította a helyszíni szerelést, üzembe helyezést, egy Kassa melletti üzem számára pedig egy csővég megmunkáló eszterga elő- és kiviteli tervét készítette, valamint vezette a szerelést. A Rába Vagon- és Gépgyárnak szintén több gépsort tervezett, és büszke arra, hogy a vállalat nagytekintélyű igazgatója, Horváth Ede elfogadta mint tervezőt. A rendszerváltást követően a Roboplan Kft.-nél szakági főmérnökként az összes gépészeti terület hozzá tartozott, majd miután a céget csődbe vitte a vezetője, átment a volt kollégája által létrehozott Novitech Szövetkezetbe, később pedig az Unicorrplan Kft.-hez, és külkereskedőként dolgozott. Egy kiállításon ismerkedett meg az német Getriebebau Nord céggel, amelynek forgalmazója lett. Hatvanéves korában, 1998-ban megalapította saját vállalkozását, a Tamker Kft.-t, és az alkatrészeket, alegységeket készítő külföldi cégek termékeit forgalmazza. A 2010-es évek eleje óta a hajtás- és a lineártechnika területén szakértői tevékenységet is végez itthon és külföldön egyaránt. Szülei után ő is hosszú ideig pereskedett a román állammal a családi földbirtokok ügyében, és ezek egy részét már sikerült visszaszereznie - sajnos csak az erdő birtokot, a szántóföldeket nem. Hisz a nemzetben, a hazában, ez vezérelte egész életében. Ha valamihez hozzáfogott, abba beleásta magát, és törekedett mindig a maximális eredményre. Nem munkának veszi, amit csinál, egyfajta hobbi is ez a számára, szeret benne lenni a körfogásban. Az áruválasztástól a beépítésig kiszolgálja a vevőket, minden kérdésre érdemleges választ ad. Büszke arra, hogy mindig, mindenkinek határidőre fizetett. Kulturális tevékenység: Két, a kommunista rendszer által üldözött erdélyi magyar író könyvének újbóli kiadásához hozzájárulás. Mindezek összessége révén jutott el oda, hogy egymásnak ajánlják őt a cégek.

Mottó: a háború befejezése után Moszkvából hazaküldték a kiképzett helytartókat, mindenkit a saját országába, hogy építsék fel szovjet mintára a kommunista rendszert, ami egyenlő volt a tehetségesebbek kifosztásával és az értelmiség háttérbe szorításával, lásd földreform, államosítás cím alatt, aminek családunk is áldozatául esett.

www.tamker.hu

Information available only in printed publication available in libraries.

Information available only in printed publication available in libraries.

Information available only in printed publication available in libraries.

Information available only in printed publication available in libraries.