Ábrahám Magdolna

1987-ben érettségizett Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Gimnáziumban, utána Csíkszeredán 2 éves líceumban kereskedelmi végzettséget szerzett

1989-ben pincérként kezdte karrierjét Székelyudvarhelyen egy étteremben. 1995-ben férjhez ment, és Ivóba költöztek, ahol jelenleg is élnek. Vállalkozásba kezdtek, és egy kis vegyesboltot nyitottak a településen. A férje már korábban épített egy nagy házat, amelyet úgy döntöttek, panzióvá alakítanak. Ők voltak az elsők a faluban, ahol még semmilyen turisztikai létesítmény nem működött. A panzió nehezen indult, de 1998 nyarára elkészült, festői környezetben, 795 méter magasan. Akkoriban az infrastruktúra még nem volt teljesen kiépítve. Részt vettek magyarországi kiállításokon, hogy népszerűsítsék a panziót és vendégeket vonzanak. Kitartó munkájuknak köszönhetően egyre többen keresték fel őket, és sok visszatérő vendégük lett. Folyamatosan fejlesztették a panziót, építettek egy faházat és kulcsosházat, így jó barátság alakult ki a vendégekkel. A panzió udvarán található egy söröző, valamint öt egymás mellett álló kis faház, míg a szemközti telken lévő kulcsosházuk két apartmanból áll. Igény esetén helyi ételeket is főznek a vendégeknek, amit a nagyszülőktől tanultak, és igyekeznek a helyi termelőktől vásárolni, ezzel is segítve megélhetésüket. A kemencében sült házikenyér, töltött káposzta, malacpecsenye és sok más hagyományos étel különlegességet kínál az ínycsiklandó élményekért. Annyira kialakult a vendégkörük, hogy már nem szükséges hirdetniük magukat. Jelenleg ketten, a férjével működtetik a panziót, időszakosan kisegítőre is szükségük van. Télen a férje hószántúrákat szervez motoros szánokkal, ami nagy népszerűségnek örvend. Szeretnének minél több szolgáltatást bevezetni, de más nagyobb terveik nincsenek. Számukra a minőség a legfontosabb, arra fókuszálnak, hogy a vendégeik jól érezzék magukat, hiszen ez a stabilitásuk alapja

Székelyudvarhelyen az Anyakuckó Alapítványt támogatják, amely fiatal anyukák számára kínál segítséget különböző programok révén. A döntésük saját elhatározás volt, mert úgy látják, hogy sok embernek tudnak értékes támogatást nyújtani

Szabadidejük jellemzően szezonon kívül marad, szívesen kirándulnak, és sokat sétálnak. Régebben sokat kötött, de mostanában a legfontosabb tevékenység számukra az unokázás

Büszke arra, amit a családjával elértek, és biztos benne, hogy ezt egyedül nem tudta volna megvalósítani. Sokat köszönhet a férjének, akinek nagy szerepe volt ebben. Reméli, hogy a kislánya folytatja majd ezt az utat, és úgy érzi, van rá esély. Nagy öröm lenne számára, ha így megoldódna a generációváltás

A legfontosabb a kitartás és a türelem, hiszen semmit sem szabad siettetni. Ha valaki nem bízik magában, nem tudja megvalósítani a kitűzött céljait. Soha nem merült fel bennük, hogy elhagyják a hazájukat; ők itt akarták megtalálni a boldogulásukat. A vendégek elismerése ad nekik erőt a folytatáshoz.

www.gyopar.ro

Information available only in printed publication available in libraries.

Information available only in printed publication available in libraries.

Information available only in printed publication available in libraries.

Information available only in printed publication available in libraries.