Agárdi Péter

T Prof. Dr. O Irodalom- és művelődéstörténész, emeritus egyetemi tanár, kulturális szakember B xx.xx.xxxx BP Budapest F Első generációs értelmiségi, szülei érettségit nem szereztek, de különböző szakiskolákat végeztek, a kultúra iránt viszont fogékonyak voltak s mindent megtettek, hogy gyermekeik tanulhassanak. Édesapja Agárdi László, édesanyja Wassermann Klára; Holokauszt-túlélők. Testvére: István (†). Nős, 1977-ben házasodott, felesége dr. Agárdiné Malek Zsuzsanna, klinikai szakpszichológus. Gyermekeik: Noémi (1978, pedagógus), Fruzsina (1982, gyermekpszichológus). Unokáik: Anna, Balázs, Kristóf, Benjámin, Márton - jelenleg egyetemi, középiskolai, általános iskolai tanulók. E 1960─1964: budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium. 1965─1970: ELTE BTK magyar−könyvtár szak, kitüntetéses oklevéllel. 1972: dr. univ. "Summa cum laude", majd "Sub Auspiciis Rei Publicae Popularis". 1983: az irodalomtudomány kandidátusa. 1984─1990: félállású docens az MSZMP Politikai Főiskolájának művelődési tanszékén. 1994─1998: félállású egyetemi docens Pécsett a JPTE-n. 1997: egyetemi habilitáció a budapesti ELTÉ-n magyar irodalomtörténetből. 1998: egyetemi tanár Pécsett a JPTE-n, majd jogutódján, a PTE-n. 2013-: professzor emeritus Ca Kutatóként és kultúraközvetítőként kettős hivatásúnak tartja magát: egyrészt az irodalomkutatás és irodalomtörténet, másrészt az oktatás, a közművelődés és a média foglalkoztatja. Munkahelyei: MTA Irodalomtudományi Intézete: tudományos munkatárs (1970─1975). Látóhatár c. folyóirat: szerkesztő (1972─1975). MSZMP Központi Bizottsága Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály: munkatárs, majd alosztályvezető (1975─1985). Magyar Rádió: külső munkatárs, szerkesztő-riporter (1970─1975); elnökhelyettes (1985─1990); a Közalapítvány kuratóriumának elnöke (1997─2000), elnökhelyettese (2002–2004), elnökségi tagja (2004─2008). MTA Könyvtár, majd MTA Filozófiai Kutatóintézet Lukács Archívum és Könyvtár: teljes állású (1991─2006), részmunkaidős tudományos főmunkatárs (2006─2010). Janus Pannonius Tudományegyetem, majd Pécsi Tudományegyetem: óraadóként, félállású egyetemi docensként (1993─1996), teljes állású egyetemi docensként és megbízott tanszékvezetőként (1997─1998), teljes állású egyetemi tanárként (1998─2013); az induló informatikus könyvtáros szak felkért szakfelelőseként, 2004. augusztus 1-jétől ideiglenes jelleggel megbízott tanszékvezetőként, 2004. október 1-jétől a rektor által kinevezett tanszékvezetőként; 2005. július 1-jétől a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Könyvtártudományi Intézete megbízott vezetőjeként, 2005-től 2011-ig kinevezett igazgatójaként. 2013-tól professzor emeritus. Ach Számos eredményes konferenciát kezdeményezett és szervezett (mások társaságában), például Ady Endréről, József Attiláról; Aczél György és Király István születésének 100. évfordulója alkalmából; továbbá a Szép Szó c. folyóirat alapításának 90. évfordulójára. Elismerései: 1987: József Attila-díj; 2002: Demény Pál Emlékérem; 2002: „Az év tanára” a PTE FEEFI hallgatóinak titkos szavazása alapján; 2004: Szalai Pál Emlékdíj; 2009: Gábor Andor írói jutalomdíj WaCW Publikációi száma 2026 nyaráig kb. 660 (ezen belül 29 önálló és általa összeállított, szerkesztett könyv). Önálló vagy társszerzős könyvek, egyetemi jegyzetek és egyéb szerzői, illetve szerkesztett kiadványok: Rendiség és esztétikum. Gyöngyösi István költői világképe. Bp., Akadémiai Kiadó, 1972. /Kismonográfia/. − A hetvenes évek irodalmáról. Bp., Kossuth Kiadó, 1979. /Szerk. és bev. tan./. − Révai József: Ifjúkori írások /1917-1919/. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981. /Kritikai kiadás. Szerk., F. Majlát Augusztával/. − Értékrend és kritika. Fejtő Ferenc irodalomszemlélete a 30-as években. Bp., Gondolat Kiadó, 1982. /Monográfia/. − Korok, arcok, irányok. Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1985. /Tanulmánykötet/. − Művészet és közösség. Bp., Népművelési Propaganda Iroda, 1985. /Tanulmánykötet/. − Kortársunk, Mónus Illés. Bp., Gondolat Kiadó, 1992. /Kismonográfia/. − A három részre szakadó ország. Rendszerváltás és kultúra. Bp., Vita Kiadó, 1992. /Tanulmány/. − Torlódó múlt. József Attila és kortársai. Bp., T-Twins Kiadó, 1995. /Tanulmánykötet/. − Szöveggyűjtemény a magyar művelődéstörténet tanulmányozásához (1000─1945). Pécs, 1995.; 1998². /Egyetemi jegyzet/. − A kultúra sorsa Magyarországon 1985-1996. Bp., Új Mandátum Kiadó, 1997. /Könyvtanulmány/. − Művelődéstörténeti szöveggyűjtemény II. Válogatás a magyar művelődés 1945 és 1990 közötti történetének dokumentumaiból I-II. kötet. Pécs, 1997.; 2000². /Egyetemi jegyzet/. − A kultúra mint esélyteremtés, avagy az esélyteremtés kultúrája. /Szakértői tanulmány részszerzősége és szerkesztése Foktői Jánossal, Hidy Péterrel és Szirányi Jánossal együtt./ Bp., József Attila Alapítvány, 2000. − Kunfi Zsigmond. Bp., Új Mandátum Kiadó, 2001. Magyar Panteon c. sorozat. /Könyvtanulmány és szövegválogatás/.− Kultúra és média a magyar ezredfordulón. Pécs, PTE FEEFI, 2002. /Egyetemi jegyzet/. − Magyar kultúra és média a XXI. század elején. Pécs, PTE FEEK, 2005. /Egyetemi jegyzet/. − Bródy Sándor u. 5-7. Rádió és médiapolitika a századforduló Magyarországán. Bp., Új Mandátum Kiadó, 2005. Membrán könyvek 16. /Tanulmánykötet/. − „…a multat be kell vallani.” Nemzeti kultúra − baloldali tradíció. Bp., Argumentum−Lukács Archívum, 2006. /Tanulmánykötet/. − Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának kulturális stratégiája 2007−2013. Pécs, 2008. február 20. 112 p. /Soksz. kézirat/. − Fejtő Ferenc testamentuma. Bp., Kossuth Kiadó, 2009. /Tanulmánykötet/. − József Attila, a közös ihlet. Egy irodalmi centenárium tükre és anatómiája. Bp., Napvilág Kiadó, 2010. /Monográfia/. − Húsz év a progresszív kultúra és tudomány szolgálatában. Tájékoztató a Lukács György Alapítvány működéséről. Bp., Lukács György Alapítvány, 2010. november. /Szerk., Horváthné Stramszky Mártával/. − Kultúravesztés vagy kultúraváltás? Nemzeti értékek–kultúraközvetítés–művelődéspolitikák. PTE FEEK, Pécs, 2012. http://mek.oszk.hu/10900/10981/html/index.html /Egyetemi jegyzet és tanulmánykötet/. − „Irodalomról, vagy más ily fontos emberi lomról”. József Attila és a magyar nemzeti hagyománytudat. Bp., Balassi Kiadó, 2013. /Tanulmánykötet/. − Nemzeti értékviták és kultúrafelfogások 1847–2014. Bp., Napvilág, 2015. /Monográfia/ − Agárdi Péter és Soltész Márton (szerk.): Király István: Petőfitől Tandoriig. Tanulmányok, esszék, interjúk. Bp., Osiris, 2021. − Agárdi Péter, Bolvári-Takács Gábor, Mórocz Gábor, Soltész Márton (összeáll.): Király István öröksége. Írások tőle és róla. Sárospatak, Zempléni Múzsa Alapítvány, 2021. − Agárdi Péter, Bolvári-Takács Gábor, Mórocz Gábor, Soltész Márton (szerk.): Király István nyomában. Tanulmányok, esszék, emlékek. [Konferenciakötet] Sárospatak, Zempléni Múzsa, 2023. / − Nemzeti irodalom – történelmi emlékezet. Tanulmányok, cikkek, interjúk. Pécs, Kronosz, 2024. Számos szakmai és pályaképét áttekintő beszélgetés készült vele, A két legutóbbi, 2006-os: a Klubrádió Dobszerda című műsorában Váradi Júlia készített vele interjút: https://jatarsasag.hu/agardi-peter-a-dobszerdaban/. − Tverdota György születésnapi köszöntője Agárdi Péterről a József Attila Társaságban: https://jatarsasag.hu/agardi-peter-koszontese. CaSA Lukács György Alapítvány: kuratóriumi elnök (2002–2017). Lukács Archívum Nemzetközi Alapítvány, kuratóriumi tag (2016-). A Pécsi Tudományegyetemen eltöltött 25 év során művelődés- és sajtótörténeti, továbbá médiaismereti és kultúraelméleti, könyv- és könyvtártörténeti jellegű előadásokat és gyakorlati foglalkozásokat tartott − több alaptantárgy akkreditációs felelőseként is. A 2004 őszén Pécsett megindult informatikus könyvtáros képzés irányítója, a könyvtáros profilú BA-szak, valamint az Informatikus könyvtáros MA szakfelelőse volt. Az MTA Lukács György Archívumában közel két évtizedig tudományos főmunkatársként kutatói, kézirattári, levelezéskiadási és esetenként könyvtári munkát végezte. Egyetemi kurzusokon, akadémiai kézikönyvekben és egyéb publikációkban sokat foglalkozott s foglalkozik a magyar nemzeti kultúra és a mai művelődés tendenciáival, a kultúraváltások történelmi és mai jelenségeivel, a kultúravesztés és modernizáció problémáival. 2019 végéig folyamatosan tanított. Eddigi pályája főbb kutatási és publikációs témái: a XVII. századi magyar barokk irodalom; az 1930-as évek eszme- és kritikatörténete, különös tekintettel József Attila szellemi körére, illetve a baloldali-szocialista irányzatokra; magyar kultúrafelfogások és művelődéspolitikák a XX. században; a tömegkultúra és a média, ezen belül mindenekelőtt a rádiózás és a médiapolitika szakmai kérdései. Művelődés- és irodalomtörténészi, illetve művelődéspolitikai érdeklődésével összefüggően munkásságának van egy „hagyatékgondozói” profilja is, ami kéziratőrzési és -gondozási, sajtóarchiválási, valamint könyvszerkesztői teendőket jelent. A jogörökösök és kiadók által felkérve a következő személyek részleges vagy teljes hagyatékának, archívumának a rendezését végezte és végzi: Fejtő Ferenc, Révai József, Tóth Dezső, Illés László, Gyurkó László, Fekete Sándor, Aczél György, Király István, Pándi Pál. Tagságok: a Magyar Tudományos Akadémia Köztestülete, Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Kultúraközvetítők Társasága, a József Attila Társaság vezetősége, az Irodalomtörténet c. folyóirat szerkesztőbizottsága (1977–1991). Aktív szerkesztőbizottsági, illetve tanácsadói tagsága: Múltunk c. történettudományi folyóirat; Eszmélet c. társadalomkritikai és kulturális folyóirat; Tudásmenedzsment c. pécsi egyetemi folyóirat. LS Orosz, német, olasz J Akiknek sokat köszönhet: szülei támogatása, néhány kiváló tanára, szorgalma, folyamatosan bővülő és biztató szakmai és baráti közösségei. Mottói: (1.) „… Én dolgozni akarok. Elegendő / harc, hogy a multat be kell vallani." (József Attila: A Dunánál); (2.) „…S »dolgozom«, imhol e papírhalom − / a működésben van a nyugalom.” (József Attila: [Le vagyok győzve]).